Amennyire igaz, annyira gonosz is ez a cikk, mert már napok óta kínoz a kérdés, hogy akkor mégis mi a f*****at kéne ennem.

Hortobágyi: A lehető legjobb indulattal, legfigyelmesebben elkészítve sem egy nagy szám, de aztán a vendéglátóipar legsötétebb bugyraiban egészen megrendítő változatok előfordulnak: a visszaküldött húslevesből kihalászott csirkemell még egyszer megsütve, pörköltmaradékok bedarálva, reciklált fasírt, minden. A palacsintatészta pedig porokból, persze.

Bécsi szelet: Agyonklopfolt, bóti zsemlemorzsába (avas hulladékba) forgatott, rossz, bő olajban tocsogósra ázott, és mellé az obligát mirelit hasáb.

Kijevi: Rossz prézlibe forgatott, olajban tocsogósra sütött, csontszáraz mell, a közepén olcsó, ipari trappista sajttal, esetleg egy kis fonnyadt petrezselyemmel.

Pörkölt: Olajon fonnyasztott, a jó sok hagyma mellé még paradicsommal (sőt: sűrítménnyel!, sőt: pirosarannyal) is alaposan megküldött, rossz minőségű vörösborral alaposan elsavanyított pörköltek készülnek, jó esetben nem reciklált húsból, de leginkább abból, persze.

Carbonara: A magyaros carbonara nem más, mint tejszínben tocsogó sültszalonna-darabok.

Brassói aprópecsenye: A legkülönfélébb torzszülöttek lelhetők fel: sült mirelit krumplival elkevert pulykamellcsíkok, olajos sertésdarabok főtt burgonyával, de még trendi, méregdrága „olaszos” étteremben is találkoztunk brassói néven szörnyszülöttel: laza paradicsomos (!) mártásban csirkemelldarabok.

Fogas akárhogy: Mivel a halakat a vendég nem ismeri, persze, hogy átvágják. Afrikai harcsát kap süllő helyett; jó esetben; rosszabb esetben pangasiust (délkelet-ázsiai harcsaféle, amit elképesztő körülmények között tenyésztenek), még rosszabban amúrt, busát (ezek meg a magyar vizekben elszaporodott, kifejezetten rossz ízű távol-keleti növényevők). Ha nem vágják át, és tényleg süllőt kap, akkor szinte biztosan túlsütött mirelit filét, bár annak a mirelitnek már mindegy is, ha túlsütik; a gyorsfagyasztott süllőfilé úgy aránylik a frisshez, mint lócitrom a francia krémeshez.

Halászlé: Persze alapleves halászlé is lehet (lehetne) jó, ha nem a költséghatékonyság lenne a fő szempont, ha nem passzíroznák át az enyves halcsontlevet, ha nem halászlékockákból főznék az alapot, ha nem nyomnák tele pirosarannyal, ha nem lecsósítanák agyon édes paradicsomsűrítménnyel, és a többi.

Lazac: Megrázó találkozni a magyar vendéglők túlsütött, büdös, fekáliaízű lazacszeleteivel. Mert ennek az olajos húsú halféleségnek még megvan ez a kellemetlen tulajdonsága is, hogy tudniillik a szó legszorosabb értelmében szarízűvé válik, ha rosszul sütik.

Gulyásleves: A mi vendéglátós gulyáslevesünk többnyire olajos (napraforgó!), savanyú (több napja áll), édes (rengeteg, szappanízű répa), hulladékhúsból készül, százszor újramelegített (emiatt nagyon sós), túlpaprikázott, lecsósított (paradicsomsűrítmény) szörnyűség.